A La Roche-Posay és a Magyar Onkológusok Társasága Onkodermatológiai Szekciójának szervezésében ismét ingyenes bőrtumor szűrés lesz elérhető 2024. májusában.
A vizsgálatot végző intézetek, kórházak és orvosok az itt letölthető táblázatban találhatóak, amiből a bejelentkezés időpontjait és módjait is megtudhatják.
Az azonos oldali emlőrecidívák lokális kezelése: alternatív terápiás lehetőségek összehasonlító elemzése
Vizsgálatunkban a második emlőmegtartó műtét és szövetközi sugárkezelés eredményeit hasonlítottuk össze a „salvage” masztektómiával szemben, azonos oldali emlődaganat kiújulása esetében. Emlőtumor lokális kiújulása miatt 195, korábban emlőmegtartó kezelésben részesült betegünknél végeztünk második emlőmegtartó műtétet perioperatív szövetközi sugárkezeléssel (n=39) vagy masztektómiát (n=156). A tumorágy és biztonsági zónájának területére összesen 5×4,4 Gy-t adtunk le, három egymást követő napon. 59 és 56 hónap átlagos követési időnél emlőmegtartás után 4 alkalommal (10,2%), masztektómia után 28 alkalommal (17,9%) fordult elő második lokális kiújulás. Az 5 éves második lokális kiújulástól mentes túlélés, regionáliskiújulás-mentes túlélés, távoliáttét-mentes túlélés, betegségmentes túlélés, daganatspecifikus túlélés és teljes túlélés vonatkozásában nem volt szignifikáns különbség a kezelések között. A második emlőmegtartó kezelés után a kiváló és jó kozmetikai eredmények együttes aránya 70% volt. Eredményeink alapján a második emlőmegtartó kezelés jó kozmetikai eredmények és kevés késői mellékhatás mellett biztosít a sztenderd „salvage” masztektómiával megegyező 5 éves onkológiai kimenetelt. Magy Onkol 68:86-88, 2024
A korszerű szupportív ellátás és az integrált korai palliatív gondozás jelentősége és fontosabb területei agydaganatos betegek kezelése során
Az agydaganatos betegek ellátása során a szupportáció és a palliáció egyénre szabott módon, adekvát kommunikációval kísérten, multidiszciplináris környezetben valósul meg. Az agydaganatos betegek vonatkozásában a betegség progressziójának, illetve a kezelések szövődményeinek következtében előálló tünetterhelés kifejezetten nagyfokú és sokrétű. A betegek korszerű szemléletben végzett szupportív ellátása kiterjed a testi és pszichoszociális problémák célzott kezelésére, és magában foglalja az integrált palliációt is. A palliatív ellátás minél korábbi bevezetése és alkalmazása az életminőség jelentős leromlása okán agydaganatos betegek körében célszerű és ajánlott. A súlyos betegekkel való mindennapos foglalkozás a kezelők és a gondozók számára is érzelmi megterhelődést jelent, a kiégés kockázatát hordozza. A szakszemélyzet és a családtagok támogatása, valamint az adekvát kommunikáció kérdéskörei szintén a szupportív ellátás szemléletének tárgykörébe tartoznak. Magy Onkol 68:77-85, 2024
A felnőttkori gliómák gyógyszeres kezelése
A felnőttkori gliómák elsősorban lokálisan agresszív betegségnek tekinthetők, így a kezelésükben is elsődlegesek a lokális terápiás modalitások, azaz a műtét és a sugárterápia. Azonban ezen kezelési formák sokszor nem kellő terápiás effektusa, a gyakori kiújulások miatt régi igény a gliómák ellátásában a hatékony gyógyszerterápiás algoritmusok igazolása. A gyógyszeres kezelések hőskorában a különböző kemoterápiás kombinációk és az alternatív adagolási utak voltak a mértékadók, majd húsz éve került a mindennapos gyakorlatba a mai napig leghatékonyabb „antiglióma” gyógyszer, a temozolomid (önmagában, sugárkezeléssel, vagy más kombinációkban). Emellett az elmúlt két évtizedben a gliómák ellátásában is megjelentek a predikción alapuló célzott terápiák, elsősorban az érújraképződést gátlók (a VEGFR inhibitorai) adásával, és már látszanak ígéretes eredmények a legújabb kori daganatellenes szerek, az immunterápia alkalmazásával is. Az egyre ígéretesebb gyógyszerterápiás kutatások és klinikai eredményesség mellett azonban még mindig elmondható, hogy a gliómák mind elsődleges, mind salvage ellátásában a leghatékonyabb eljárás a lokális kezelési modalitások és a szisztémás kezelések betegségre szabott optimális kombinációja, a képalkotó diagnosztika mindig megfelelő értékelése, és a beteg individualizált általános orvosi ellátása. Magy Onkol 68:67-75, 2024
A teljes agyi besugárzás szerepe napjainkban: többet, kevesebbet vagy másként?
Rossz általános állapotú betegnél (KPS<50) multiplex agyi áttét esetén és/vagy effektív szisztémás kezelés hiányában (KPS<70) tüneti terápia preferálandó a teljes agyi besugárzás (WBRT) helyett. A WBRT megfontolandó nem limitált számú (>4) agyi metasztázis kezelésére a neurológiai tünetektől, az agyi metasztázisok méretétől, számától és elhelyezkedésétől, továbbá a szisztémás terápia fajtájától és elérhetőségétől és a beteg életkilátásától függően. Nem limitált számú agyi áttétes, >4 hónapos életkilátású betegnél, ha a szövettan nem kissejtes daganat és a lézió nem a hippokampuszban vagy a közelében található, hippokampuszmegőrző WBRT javasolt memantinnel vagy anélkül. A szimultán integrált dóziskiemelés logikus és támogatható elképzelés. Profilaktikus koponyabesugárzás (PCI) továbbra is javasolt komplett remisszió esetén kissejtes tüdőrákban. A PCI-ben a hippokampusz megőrzésének szerepe egyelőre nem tisztázott. Magy Onkol 68:60-65, 2024
Agyi daganatos elváltozások sztereotaxiás besugárzása
Az agyi sztereotaxiás sugársebészet klinikai alkalmazására először 1968-ban került sor Stockholmban, Lars Leksell idegsebész professzor kezdeményezésére. A képalkotó technikák fejlődése a sugársebészeti indikációk jelentős növekedését hozta magával, a sugárterápiás készülékek fejlődése pedig lehetővé tette, hogy lineáris gyorsítók, valamint robotkaros besugárzók, mint a CyberKnife is, alkalmasak legyenek sugársebészeti kezelések végzésére. Világszerte sok ezer beteg részesül ilyen kezelésben. Cikkünkben az agydaganatok esetében jelenleg alkalmazott sugársebészeti indikációkat, a kezeléstől várható eredményeket, lehetséges szövődményeket ismertetjük. Magy Onkol 68:53-59, 2024
A primer központi idegrendszeri tumorok konvencionális külső sugárkezelése – aktuális trendek és gyakorlat
A felnőttkori primer központi idegrendszeri (KIR) tumorok családja rendkívül heterogén betegségcsoport, melynek komplex ellátásában a sebészeti és szisztémás kezelések mellett a modern külső sugárterápia (external beam radiation therapy, EBRT) kiemelt szerepet játszik. Ebben az összefoglaló cikkben áttekintést nyújtunk a leggyakoribb felnőttkori primer KIR tumorok esetén az EBRT-vel kapcsolatos kurrens indikációs területekről, diagnosztikai eljárásokról, a napi rutinban használható kontúrozási, tervezési és sugárkezelési technikákról, alkalmazásokról. Magy Onkol 68:37-50, 2024
A pineális régió tumorainak idegsebészeti ellátása – irodalmi áttekintés és az OMIII beteganyagának vizsgálata
A pineális régiót érintő daganatok a felnőttkori szupratentoriális tumorok kevesebb mint 1%-át teszik ki. Kezelésük multimodális megközelítést igényel. Korábban az ellátás alapját a direkt műtét jelentette, amely emelkedett rizikóval jár. A minimálinvazív technikák és az onko-radioterápia fejlődése lehetőséget teremt biztonságos, személyre szabott ellátás megvalósítására. Vizsgálatunk célja bemutatni intézetünk gyakorlatát, amely a kombinált endoszkópos és sugárterápiás technikákon alapul. Retrospektív klinikai vizsgálatot végeztünk. 23 felnőtt beteg adatait dolgoztuk fel, akiknél 2014 és 2023 között endoszkópos III. kamrai fenesztráció, pineális tumorukból mintavétel történt. Leíró statisztika, t-próba, Fisher-féle egzakt teszt és Kaplan–Meier-analízis történt adataik feldolgozása során. Az esetek 78,3%-ában sikerült klinikai állapotjavulást elérni endoszkópos beavatkozással. A preoperatív performanszstátusz szignifikáns növekedését észleltük a posztoperatív időszakban (p=2,755e-5), a sugárkezelés pedig a tumorméret regresszióját vagy stabil állapotát eredményezte. Eredményeink alapján egy biztonságos és megfelelő klinikai kimenetelt biztosító beavatkozásról beszélhetünk, amely kiváló alternatíva a direkt műtéti ellátással szemben. Magy Onkol 68:27-35, 2024
Felnőttkori agydaganatok sebészete
Az agydaganatok komplex neuroonkológiai kezelésében az új gyógyszeres és sugárterápiás lehetőségek mellett továbbra is alapvető szerepe van a daganatok műtéti eltávolításának. Az agydaganatok maximális, biztonságos sebészi reszekciója benignus tumorok esetén teljes gyógyulást eredményezhet, míg malignus daganatok esetén a térszűkület megszüntetésével, a betegek neurológiai állapotának javításával lehetőséget ad a pontos, napjainkban már molekuláris szintű szövettani diagnózis birtokában az adjuváns onkoterápiára. Az idegsebészeti műtétet, sőt már a műtéti tervezést övező technikai és a társszakmák szorosabb bevonásával kialakult szakmai környezet az elmúlt évtizedek technikai innovációinak köszönhetően jelentősen megújult. Mindez lehetőséget nyújt a biztonságosabb, az életminőséget minél jobban megőrző beavatkozásokra, illetve korábban akár inoperábilisnak tartott daganatok biztonságos eltávolítására is. Dolgozatunkban az agydaganatműtétek stratégiai ismertetésén túl bemutatjuk az agyi daganatsebészet legfontosabb technikai innovációit, valamint a leggyakoribb daganattípusok (gliómák, meningeómák, agyidegtumorok és metasztázisok) kezelésében használatos sebészi alapelveket. Az agyalapi tumorok komplex sebészi ellátását, a hipofízis sebészetét, valamint a neuroendoszkópos műtéteket és gyermekkori daganatokat a különszám más közleményei részletezik. Magy Onkol 68:13-25, 2024
Az intra- és perioperatív képalkotás lehetőségei az idegsebészetben
A központi idegrendszeri tumorok kezelése napjainkban is nagy kihívás az onkológiai és idegsebészeti munkacsoport számára. A daganatok heterogén szövettani, illetve topológiai jellemzői miatt minden eset egyedi mérlegelést igényel. A túlélést a szövettanon és stádiumon kívül nagyban meghatározza a reszekció mértéke, azonban az agyi elokvens régiók közelsége erősen korlátozhatja az eltávolítást. A jelenlegi modern neuroonkológiai ellátás kulcsfontosságú eleme a lehető leghosszabb progressziómentes túlélést megfelelő életminőséggel együtt biztosító műtéti beavatkozás megtervezése, kivitelezése. Számos pre- és intraoperatív képalkotó modalitás egyidejű fejlesztésével válik egyre elérhetőbbé és biztonságosabbá az optimális terápia. A strukturális, diffúziós és funkcionális MRI mind műtét előtt, mind közben lehetőséget nyújt a daganat és az azt körülvevő elokvens területek vizualizációjára. A sebész számára az optimális intraoperatív körülményeket, tájékozódást és látásviszonyokat az egyre kifinomultabb mikroszkópok, navigációs eszközök, intraoperatív képalkotó berendezések, illetve endo- és exoszkópok hivatottak megteremteni. Magy Onkol 68:5-12, 2024
A gyermekkori agydaganatok sebészi kezelése
A központi idegrendszer daganatai a második leggyakoribb onkológiai betegségcsoportot alkotják gyermekkorban. Néhány ritka genetikai szindróma kivételével etiológiájuk ismeretlen. Diagnóziskor, fiatalabb korban jelentősebb méretet érhetnek el, mivel tünettanuk aspecifikus, és sok esetben késik a diagnózis. A gyermekkori agydaganatok sebészi kezelési stratégiája eltér a felnőtteknél megszokottaktól, elsősorban életkor és testsúly függvényében. Fiatalabb korcsoportban, csecsemők esetében a kis keringő vértérfogat határozza meg a sebészi stratégiát. Minden lépésünknél szem előtt kell tartani a szigorú vérzéscsillapítást. Az elmúlt években a képalkotó eljárások, sebészi, aneszteziológiai technikák, onkológiai lehetőségek jelentős fejlődésének köszönhetően a gyermekkori agydaganatos betegek túlélése és életminősége jelentősen javult. 1975 és 2010 között világviszonylatban 50%-kal csökkent a mortalitás.
Hosszú távú orvosi felügyeletet igénylő táplálásterápia hatása a fej-nyak tumoros betegek túlélésére – valós bizonyítékú adatok alapján
Az ESPEN (The European Society for Clinical Nutrition and Metabolism) 45. kongresszusán mutattuk be először azokat a 2023-as, kezdeti onkológiai kutatási eredményeinket, amelyekben pozitív összefüggéseket tártunk fel az orvosi felügyeletet igénylő táplálásterápia perzisztenciája és a teljes túlélés között, a fej-nyak tumoros betegekre vonatkozóan. Azoknál a betegeknél, akik hosszú távú (≥7 hónap) táplálásterápiában részesültek, szignifikánsan hosszabb túlélés volt kimutatható (p<0,0001), mint akik csak rövid távon, azaz 1–3 hónapig részesültek táplálásterápiás intervencióban. A magyar kutatás célját, módszertanát és az eredményét tekintve is felkeltette a kongresszuson részt vevők érdeklődését, ezért rövid közlemény formájában magyarul is közzétesszük
A PET-CT szerepe a központi idegrendszeri daganatokban
A nukleáris medicina, de az egész képalkotó diagnosztika fejlődésében óriási mérföldkő volt a hibrid módszerek, ezeken belül is a PET-CT megjelenése. A leggyakrabban használt radiofarmakonnal, a 18F-FDG-vel végzett vizsgálat napjainkra az onkológiai betegellátás egyik legfontosabb, számos indikációs céllal alkalmazott diagnosztikai módszerévé vált. A központi idegrendszer, ezen belül az agy daganatainak FDG-vel történő PET-vizsgálata azonban a magas cerebrális háttéraktivitás miatt korlátozott, leginkább limfómák esetében használható. A gliómák és agyi metasztázisok megítéléséhez az FDG-hez képest más biológiai folyamatot leképező aminosav-tracerek (11C-metionin, 18F-DOPA és 18F-FET) terjedtek el. Az evidenciák szaporodásával a felhasználási indikációik egyre szélesebb körűek, az agydaganatok primer vizsgálatától (benignus vs. malignus) kezdve a grádusuk megítélésén, kezelésüket követő viabilitás/recidíva eldöntésén keresztül a sugárterápia tervezéséig. Az összefoglaló közleményben mindezek részletesebb áttekintése történik, röviden kitérve a jövő perspektíváira, kihívásaira is.
Gyermekkori agydaganatok: diagnózis és terápia – komprehenzív genomikai profilozás
A molekuláris onkológia fejlődésével számos új lehetőség érhető el a gyermekkori agydaganattal diagnosztizált betegek hatékony és hatásos kezelésére, mint a klinikai vizsgálatokban alkalmazott, személyre szabott kezelést elősegítő génpanelelemzés, illetve a szövettípustól független (tumoragnosztikus) célzott terápia alkalmazása. A személyre szabott terápiák többsége valamelyik sejten belüli jelátviteli útvonalat (pl. tirozinkináz-receptor mediálta folyamat) gátolja. Összefoglalónkban bemutatjuk a gyermekkori agydaganatok korszerű patológiai kórismézésének folyamatát, valamint a klinikai gyakorlat szempontjából fontos jelátviteli utak sejten belüli komplex szabályozását. A nemzetközi tapasztalat és saját eredményeink összevetését alapul véve ismertetjük továbbá az intracelluláris információátadási folyamat lehetséges farmakológiai gátlószereit, és bemutatjuk az ezekhez kapcsolódó célzott terápiák jellemzőit. A tirozinkináz- receptorok közvetítésével zajló jelátviteli útvonalakat érintő gyakori mutációk ellenére számos daganattípusban nem áll rendelkezésre személyre szabott terápiás lehetőség. A gyermekkori agydaganatok példáján keresztül bemutatjuk a tirozinkináz-gátlók várható jövőbeli terápiás jelentőségét.
A központi idegrendszeri daganatok molekuláris patológiája gyakorlati szempontból
A molekuláris diagnosztika fejlődése robbanásszerű, átalakítja a rosszindulatú daganatok osztályozását, szerepe már régóta óriási a központi idegrendszeri (KIR) tumorok esetében. Diffúz gliómák kapcsán az 1p/19q kodeléció vizsgálata elkerülhetetlen. Megfelelő konstellációban jellegzetes morfológiai jelek hiányában is megállapítható glioblasztóma diagnózisa, ha EGFR-amplifikáció, TERT-promotermutáció, vagy +7/–10 kópiaszám-eltérések igazolhatók. Egyre több olyan entitást ismerünk, amely már a nevében is hordoz genetikai eltérést. Számos esetben a DNS-metiláció átfogó vizsgálata jelentős segítséget nyújt a szövettan és az alapvető molekuláris vizsgálatok mellett, különösen kis méretű minták esetében. Az egyre bővülő diagnosztikus repertoárral nehéz lépést tartani, de érdemes tudni, hogy mi a módszerek előnye és hátránya, és milyen kontextusban célszerű alkalmazni a KIR daganatok diagnosztikája során. Ez az összefoglaló vázlatos áttekintést nyújt a molekuláris diagnosztikában használatos legfontosabb módszerekről.
A központi idegrendszeri tumorok klasszikus patológiája és a jelenlegi WHO-klasszifikáció (5. kiadás) alapjai
A központi idegrendszeri (KIR) tumorok 2021-ben kiadott 5. Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet- (WHO-) klasszifikációjában számos fontos újítás bevezetésére került sor. Ezek részben új entitásokat, részben a már ismert kategóriák letisztultabb, a klinikai viselkedéssel jobban korreláló beosztását, valamint esetenként a nómenklatúra változását foglalják magukban. A hisztopatológiai sajátosságok mellett a molekuláris jellemzőkön alapuló definíciók száma tovább növekedett. Jelen összefoglalónkban a KIR tumorok 5. WHO-beosztásának alapelvei mellett részletesebben tárgyaljuk a gliális, glioneuronális, neuronális, koroid plexus, embrionális és pineális tumorokat, valamint meningeómákat. Különös figyelmet fordítunk az új entitásokra, valamint a megváltozott kritériumokra és megnevezésekre. Elsődleges célunk a „klasszikus” patológiai szempontok bemutatása, de röviden az ezektől elválaszthatatlan molekuláris patológiai jellemzőket is tárgyaljuk, a megértéshez feltétlenül szükséges mértékben. Igyekszünk a neuroonkológia és neuropatológia művelői számára a mindennapi gyakorlatban is használható vezérfonalat nyújtani a KIR tumorok korszerű klasszifikációjának megértéséhez.
A központi idegrendszer primer rosszindulatú daganatainak epidemiológiája és etiológiája
A központi idegrendszeri malignitások az általános populációban viszonylag ritkán fordulnak elő, azonban prognózisuk rendkívül kedvezőtlen, a mortalitási arány magas. Hazánk az epidemiológiát tekintve európai összevetésben az utolsó harmadban található: az elmúlt évtizedben évi 750–1000 új diagnózis született, míg a halálozási esetszám 550 és 690 között mozgott, szignifikáns változást azonosítani nem lehetett. A koreloszlásra a gyermekkori csúcs mellett egy nagyobb, 65 év körüli kiugrás jellemző. A daganatok szövettanilag heterogének, azonban az esetek mintegy fele glioblasztóma. A felnőttkori agytumorok pontos etiológiája többnyire ismeretlen. A környezeti ártalmak közül az ionizáló sugárzás hatása bizonyított, egyéb valószínű rizikótényezők azonosítása további vizsgálatokat igényel. Az agytumorok 7–10 százalékának hátterében örökletes daganatszindróma (Li–Fraumeni, neurofibromatózis, sclerosis tuberosa, von Hippel–Lindau, Gorlin–Goltz) áll. Azokban a családokban, ahol a klinikai diagnózis felmerül, genetikai vizsgálat javasolt.